Nincs tapasztalatom, legalábbis az itteni értelemben. Viszont van fantáziám, és megnézem az érem másik oldalát is. Amúgy meg nem részletekkel kéne bajlódni az érvelésben, hanem túllépni a beidegződéseken. A falbontás kockázata nem rosszabb, mint a többezer pari elé kiállni. Védőcsapatnak minek célpont? Főleg csodák korában. Véd valamit, van valahol. A 3. pont csak az egyik ajánlott lehetőségnél igaz, ha a "Kívül" lapon megy a dolog, mindenkinek ott kell lenni, amikor onnan oda küldi a csapatot, és az pont ugyanolyan, mintha most mindenki máshonnan küldi oda a csapatát. Gondold el, ha egyik városból hazahívás nélkül küldheted át a csapatot, az ugyan új stratégiai elem, de valójában neutrális. Pl. egész szigetes letámadásnál védesz egy gyarmit, elszenvedsz veszteségeket, aztán amikor ott rendben vagytok, azt kell mérlegelned, hogy mi kockázatosabb: átküldeni egy csonka sereget a sziget túloldalára, vagy hazahívni, átszervezni és újraküldeni -- merthogy egy ilyen változtatással még mindig nincs az, hogy a gyalog átül a szövitárs (hova tovább, frissen szerzett) bárkájába. És ugye, ez az a helyzet, amikor a támadásba védelmi elemek vegyülnek, tehát nem is tudom, a támadónak vagy a megtámadottnak kedvezne inkább egy ilyen húzás.
Egyébként most miből is áll a játék? Kevésbé aktívok azt csinálják, amit mondanak nekik, vagy lerohanják őket. Mindezt annak reményében, hogy majd ők is a győzők közt lesznek, kevesebb szorgalommal és tehetséggel. Innen nézve meg teljesen mindegy, hogy ezek átengedik a csapataik irányítását egy valakinek vagy ugyanaz a valaki diszpécserként ledirigálja a plánumot chaten, fórumon, levélben, irc-n, akárhogy. A technikai megvalósítás lehet más, de az emberi tényező nagyjából ugyanazokat a kockázatokat rejti, hiszen ha valaki hibázik (ad absurd pletykál) az előkészítésnél, ugyanúgy veszélyezteti a full projektet, mint most.
Amúgy meg az egész játék minősége a legkevésbé sem függ attól, hogy milyenek az eszközök. Minden azon áll, kik játszanak: pont olyan játékot fognak megvalósítani. Ha sok az adrenalin-junkie, akinek óránként legalább egy támadást el kell indítania, roppant hamar döglik be az egész világ, mert mindenki elszegényedik, elsőnek épp a támadók, nem lesznek fejlesztések, nem lesz mit támadni, meghódítani. Ha meg túl sok a nagyon óvatos, körültekintő, akik szerint a jó harci esélyekhez erős, gazdag városok kellenek, akkor az egész átmegy legóba, a többiek meg elmenekülnek és attól hal be az egész, hogy nem fogalmazódnak meg rövidebb-hosszabb távú célok.
Rövidre fogva szerintem nem azon kéne rugózni, hogy egy-egy újítás melyik oldalnak kedvezne inkább, merthogy nagyjából mindkét oldal ugynannyira tudná használni az esetleges új elemeket. Inkább azt kéne jól kivesézni, mi az, ami úgy tudná pörgősebbé tenni a játékot, hogy nem nyit teret agressziónak.
