Kocsma/Offoljunk

Dragonrk

Vendég
Miután egyre több olyan topic kezd "offtengerré" válni, ahol ezt tiltja a szabályzat, ezért létrehozom ezt a topicot(lehet többet is). Itt bármit fellehet vetni, ami játékkal kapcsolatos, vagy fórummal, vagy akármivel. Itt lehet mindenfélét írni, ami nem kapcsolódik a témához még azt is. :)

Kezdem én:
Legtöbb látogatónk: 357, Tegnap 21:26. Vége megdőlt a rekord, ráadásul a 2x az előzőnek. :D
 

Lordpb

Active Member
Végre, már régóta vártam ezt a topicot...:D:D:D Nem akartam szólni, mert nem volt hol, új ötletek topicot nem akartam neki nyitni... Lehetett volna Kocsma is a neve:)
 

balping

Vendég
az angol fórumon a rekord: 636, 06-01-2010 at 11:23 AM.

emellett a legaktívabb fórumozónak a hozzászólásainak száma 2507

+ majdnem annyi elindított téma van ott, mint amennyi hozzászólás itt.

Ezt csak azért írtam, mert hiába volt tegnap rekord, azért még kicsit le vagyunk maradva...
 

Dragonrk

Vendég
Kicsit kevesebben is vagyunk, mint az angol Grepolis társadalom. De ami késik nem múlik.:p
 

balping

Vendég
ne felejtsük el, hogy az angol és az amerikai grepolisnak közös fóruma van (a serverek is közösek)
 

Messalina

Vendég
No és azt se, hogy mekkora a célközönség :)

Vö. hányan tudnak magyarul úgy, hogy akár játszhassanak is e nyelven és hányan angolul hasonló minimális szinten.

-----
Kieg.: Nem is állunk mi annyira nagyon rosszul ;)
 

Dragonrk

Vendég
Már a kínaiak is a mi nyelvünket tanulják, nemsokára világnyelv lesz. Bikicsunájjal már felfedtük a nyelvünk csodáit. :D
 

Messalina

Vendég
Elnézve időnként egy-két fórumhozzászólást, még azok sem tudnak megfelelő szinten, akiknek pedig elméletileg anyanyelvük :)
 

Dragonrk

Vendég
A mai fiatalság. :p Sajnos az oktatás már nem olyan, mint régen.
 

Messalina

Vendég
No igen... Megjegyzendő, a korosztályomban is vannak olyanok, akik helyett én szégyellem magam, ha írásbeliségre kerül a sor :D

Minden nemzedék szidja az utána következőt, mind silányabbnak tartja azt a magáénál :) Holott nem az :) csak más.
 

Dragonrk

Vendég
Lehet én is szidom, de sajnos egyre jobban meglátszik. Amikor még régebben kezdtem az internetes pályafutásomat, akkor még nem volt ennyi érthetetlen írás.(nem azt mondom, hogy az enyém hibátlan, de legalább kitudom magam fejezni) Mintha egyre kevesebb szót ismernének az emberek, illetve az új korosztály.
 

Messalina

Vendég
SMS-társadalom. Ők rövidebben intézik a kommunikációt, címszavakban, lényegre törően. Alkalmazkodnak a Világ sebességéhez. Michael Ende fogalmazta meg ezt jól a Momo c. könyvében, amikor az időbankról beszélt. Másoknak adjuk az időnket (az Időbanknak, a "szürke uraknak"), magunkra nincs, nem marad.

De akarjuk, nem akarjuk, a magunk vonzáskörzetébe tartoznak a gyerekeink is, akik azt látják, hogy kapkodunk, nincs idő mesélni, rövidebbek a történetek; így hát ehhez fognak ők is alkalmazkodni. Röviden intézik, félszavakban, félvállról. Kevés, lényegre törő szóval, cirkalmas kifejezésáradatok nélkül.
 

gfrz

Vendég
Két alapvető jelenség van: a funkcionális analfabetizmus és a helyesírás, mint olyan.

Előbbi szerintem csak minimális intelligencia kérdése és nem kizárólag a 18 év alattiakra jellemző. Utóbbi viszont teljességgel hihetetlen a számomra. Mindig rossz helyresíró voltam, de mióta játszom online stratégiai játékkal már nincs is ilyen érzésem - sajnos. El nem tudom képzelni, hogy miként lehetne általános iskola felső tagozatos emberek ilyen helyesírással.

Azt el tudom fogadni, ha valaki nagyon lazának érzi magét és "ien" és más hasonló jellegű szavakat használ. Sokkal inkább, mint azt, hogy a tudjon az "ly" létezéséről és a legalapvetőbb szavakat sem képes leírni - vagy legalább legyen annyi esze, hogy használ helyesírás-ellenőrzőt...

Kíváncsi vagyok, hogy ez teljes társadalmi jelenség, vagy csak ezek a játékok vonzzák ennyire az írástudatlanokat:rolleyes:
 

Messalina

Vendég
Társadalmi jelenség. De nem feltétlen az oktatás színvonalával van összefüggésben. Inkább az igényességgel. A saját magukkal, nyelvhasználatukkal szemben támasztott igényességre gondolok.

Ismét visszautalok az időhiányra: ezek a gyerekek nem olvasnak könyveket (a szülők által preferált videojáték, tv hamarabb és kevesebb befektetéssel juttatja be az intenzívebb élményt az agyukba, és előbb vagy utóbb maguk is rászoknak ezekre a könyvek helyett), a betűk nekik nem barátok, a sorozatos tapasztalások nem tanítják meg őket pl. arra, hogy a "mien" az helyesen leírva "milyen", így nem alakulhat ki bennük önmagukkal szemben egy olyan elvárás, ami aztán társadalmi szintre kivetülve a nyelvet legalább a jelenlegi szintjén megtartja.
 

Dragonrk

Vendég
Őszintén megvallva nem a rövidítések azok, amik nem tetszenek(bár a "vok" szótól kiráz a hideg), inkább az értelmetlen mondatok. Rengeteg írással találkozom, ahol csak nagy nehézségek árán tudom kivenni, hogy mit akarnak kérdezni/mondani. Erre nem igazán mondható a helyesírás vétsége, vagy a funkcionális analfabetizmus, inkább a fogalmazási gondok. Úgy írják a szavakat, ahogy eszükbe jut, nem úgy, ahogy megköveteli az magyar írás szabályzata.(vesszők elhagyását meg se említem, bár az már helyesírás. Egy mondatnak ezerfajta jelentése is lehet, attól függően, hogy van-e vessző, vagy nincs, esetleg melyik szó után/elé rakom)
A magyar nyelv a legszebb, és a legnehezebb a világon(csak a kínai az amivel vetekszik), és nem tetszik az, ahova jelenleg halad. Haladni kell a korral, és a sebességgel, de nem ilyen áron.
 

Messalina

Vendég
Nem támogatom én sem, nem is örülök neki. Viszont már nem esem kétségbe minden egyes neandervölgyi megnyilvánuláson ;)
 

Dragonrk

Vendég
Egy fecske nem csinál nyarat, de már osztódással szaporodnak. :)
 

Oshoka

Vendég
Ha már téma volt, akkor leírom, én hogyan látom, és hogy szeretném csinálni majd, ha gyerekem lesz.

Nos, először is magamról néhány szóban: nagyon szeretek olvasni, szépirodalom, fantasy, különféle szórakoztató irodalmak (Fejős Éva és manapság divatos "csajos" társai kíméljenek). Szeretem a természetet, a történelmet (főként a középkori francia- és a hozzá kapcsolódó külpolitika érdekel, de a magyar is érdekes). Az újkori, 1850-es évektől kezdve már nem szeretem, ahogy az őskorit sem. Ókor, középkor, az jöhet, minden mennyiségben :) Az őskor túl ősi, túl kevés az adat, mostani meg túl mostani, túl sok az adat. VH-kat sem kedvelem. Mindig érvelésből, és műelemzésből voltam a legjobb, töriből csak akkor, ha engem érdeklő téma volt :) Matek kíméljen, az elméleti fizika, kozmológia, mai kutatások, egy-egy tézis története viszont jöhet, kémiával sincs bajom. Közgáz pedig a szükséges rossz. Szeretem a művészeteket, párommal társasjátékokat is készítünk, ő rajzol, én festek, szerkesztek, illetve szeretjük a jó kis stratégiai online, pc-s, vagy táblás játékokat. Ezért is vagyunk itt :)

Hogy mi a probléma? Az egész társadalom tönkreteszi az embert, mint egyéniséget. Egyenrobotokat akar gyártani, aki reggel felkel, munkába megy, délután haza, eszik, iszik, tv-zik, netezik, aztán bedől az ágyba és alszik. Igazából több nem kell a léthez. De az élethez kell. Nem jut energia, nem jut idő, kedv arra, hogy valami olyasmit csináljunk, ami valóban kikapcsol, pihentet, neadjisten szórakoztat. A szép mellett, jó mellett elhaladunk vakon, a rossz azonnal szemet szúr. A szülők nem foglalkoznak a gyerekekkel, nem tudják őket nevelni, és a nevelés alatt nem a szigorúságot értem, hanem a hozzáértést. A pedagógusokat sem azért fizetik, hogy foglalkozzon azzal a szegény gyerekkel, hanem azért, hogy adja le az anyagot. hogy az a gyerek miért nem tudja megtanulni? Esetleg másképp kéne neki előadni, rávezetni? Az senkit sem érdekel, és senkinek sincs rá ideje. Mindig a jókat feleltetik, a rosszabbakat megalázzák. Amikor hangos olvasás volt, imádtam olvasni, mert nagyon szépen tudtam, ellentétben egyik osztálytársammal, aki még felsőben is csak akadozva, szótagolva, rengeteg hibával tudott olvasni. Ő nem szerette ezeket, mert mindig megalázta a tanárnő, és kiröhögték a többiek. Ezért legközelebb már még rosszabbul sikerült, mert folyton stresszelt rajta. Egy időben sokat segítettem neki, délutánonként együtt csináltuk meg a házit, vagy leellenőriztem neki, segítettem tanulni, stb. Meglepődtem, mikor valamikor 8. év végén odaadtam egy füzetemet, nem volt még rajta a nevem, mivel nem sokkal előtte telt be az előző. Ráírta nekem, a keresztnevemet így: Alekszandra. Még akkor sem tudott sem helyesen írni, sem szépen olvasni, sosem érdekelte igazán, szabadidejében inkább horgászni ment, de azért zavarta, amikor megbukott, megalázták, stb...

A szülők nem is igen fordítanak arra időt, hogy megismerjék a saját gyereküket. Mert miért is kéne? Hisz az "övék". Mindenki külön személyiség, én azt vallom, hogy egy ember már megszületése előtt magában hordoz bizonyos tulajdonságokat, melyek alapvetően jellemzőek rá. Aztán hogy ebből később mi lesz, az múlik a szüleim, családján, iskolán, tanárokon, haverokon, és a saját, egyéni beállítottságán. Úgy is szoktam ezt jellemezni, hogy adott végtelen számú esemény, mely megtörténhet egy emberrel, egy lénnyel, egy bolygóval, egy bármivel létezése során. Ebből a végtelen számúból véletlenszerűen kiválasztódik mondjuk 100 (1000, 10000, millió, lényegtelen), de csak 10 fog megtörténni, különböző időkben. Hogy a véletlen százból melyik 10 történik meg és mikor, az múlik az adott "anyag" tulajdonságain, a környezetén, stb...
A szülőnek igenis feladata, hogy minél inkább megismerje a gyermekét, hogy minél inkább a helyes irányba terelhesse, hogy az igazi barátja lehessen, akihez mindig fordulhat, bármi is adódik. Így lehet igazán tekintélyt szerezni, és nem vasszigorral. Fontosnak tartom a beszélgetést, és azt, hogy 10 éves kora alatt minél több dolgot ismertessünk meg a gyerekkel. Fessen, rajzoljon, játsszon, énekeljen, táncoljon, és minél többet tanuljon. Ha van lehetőségünk, és úgy látszik ,a gyereknek van tehetsége mondjuk festeni, keressünk egy iskolát, ahol tartanak ilyen foglalkozásokat, vagy ha mi magunk értünk hozzá, akkor segítsünk neki. Ha később nem megy már annyira neki, vagy nem akarja, akkor abba lehet hagyni. A lényeg az, hogy lehetőséget kell teremteni arra, hogy a gyerek megismerje a saját képességeit. Ez anyagi ráfordítás nélkül, csupán szeretettel, odafigyeléssel is elérhető.

Figyeljünk egy kicsit jobban egymásra, a környezetünkre. Legyünk jóindulatúak akkor is, ha velünk nem mindig azok, és sose gonoszságból, vagy káröröm miatt tegyünk, mondjunk valamit. Ez lehet a kulcsa mindennek.